A réz felhasználásának története – 1. rész

A réz ma már bőségesen rendelkezésünkre áll. Felfedezése óta központi szerepet játszik az emberiség történelmében, és a mai, modern világ is elképzelhetetlen a réz nélkül.

 Ötezer évvel ezelőtt az emberiség által ismert egyetlen fém volt. Az ókortól kezdve a világ számos pontján foglalkoztak rézbányászattal: Afrikában, a Közép-Keleten, Európában, Kínában, Indiában, valamint Észak- és Dél-Amerikában. I.e. 3500 körül kezdtek el ércolvasztással foglalkozni. A réz könnyen formázható, így rendkívül hasznos anyag, amiből hosszú évszázadokig főként fegyverek, érmék, művészeti- és dísztárgyak, mezőgazdasági, kézműves és háztartási eszközök készültek. Bizonyítékok támasztják alá, hogy a megmunkálók ónt adtak hozzá, ezzel keményítve az anyagot, ez lett a bronz, s innen származik a bronzkorszak elnevezés.

I.e. 1500-ra már az egész óvilág ismerte a rezet és a bronzot, 1000-re pedig már vörösötvözetekre hasonlító öntvényeket készítettek. I.e. első századra datálható a valódi sárgaréz megjelenése, ezeket az ötvözeteket a rómaiak nem csak ismerték, de használták is. Theopilius barát a tizenegyedik században, Georgius Agricola és Johannes Matheus a tizenhatodik században leírták a korukra jellemző fémfeldolgozási munkálatokat, melyek évszázadok alatt alig-alig változtak valamit.