A horganyzott acélcsövek átka

Szívem szerint betiltatnám a horganyzott acélcsövek cirkulációs rendszerbe való beépítését - mondja egy elkeseredett kivitelező, akinek a terv szerint, precízen végzett munkájával beépített csövek két év után kezdtek lyukadni, azóta a folyamat megállíthatatlan. Ausztriában, Németországban már betiltották a horganyzott acélcsövek HMV-rendszerben való használatát, nálunk még javában vásárolható a kétes eredetű, ám teljesítménynyilatkozattal rendelkező alapanyag, amely időzített bombaként ketyeg az épületek vízhálózatában.

Nem tiltott, de nem is használható

Az Európai Bizottságnak az ivóvíz- és HMV-vezetékekkel kapcsolatban létezik egy határozata, amely Magyarországra nézve is kötelező. A dokumentum kimondja, hogy az emberi fogyasztásra szánt vízzel érintkező csöveket rendszeres gyártásellenőrzés és -felügyelet mellett lehet csak előállítani. A megfelelőségi tanúsítást csak Brüsszelben akkreditált minősítő intézet vagy cég végezheti el. Magyarországon az ÉMI (Építésügyi Minőségellenőrző Innovációs Nonprofit Kft.) hivatott erre a tevékenységre, ők az ÉME 1+ tanúsítványt adják ki. A teljesítményállandósági tanúsítvány alapfeltétele hazánkban, hogy a terméket OTH nyilvántartásba kell venni. (Ezt egykor ÁNTSZ engedélynek hívták.) Az OTH honlapján 10 évre viszszamenőleg megtalálható az összes csővezeték, melyre az ÁNTSZ engedélyt adott ki 30, 60, 80 °C vízhőmérsékletre. (Magyarországon két horganyzott csőtípusnak van 30 °C-ra, azaz hideg vizes rendszerre engedélye.) A két engedélyen kívül szükség van jogszerűen kiállított teljesítménynyilatkozatra is. Sajnos ma Magyar-országon teljesítménynyilatkozatot mindenki olyat ír, amilyet akar, számos, a jogszabályoknak ellentmondó papírral találkozni a napi gyakorlatban.

A HMV-rendszerekben a horganyzott acélcsövek alkalmazását a német és osztrák higiéniai szabványok tiltják. Nálunk tehát ÉME 1+ tanúsítványra, OTH nyilvántartásba vételre, valamint jogszerűen kiállított teljesítménynyilatkozatra van szükség, ezenkívül a horganyzott acélcsövek horganyának rétegvastagsága minimum 55 µm kell, hogy legyen a magyar szabvány szerint. Ha Magyarországon létezik olyan cső, amely mindennek a követelménynek egyszerre képes megfelelni, akkor a termék HMV-, valamint ivóvíz használati rendszerekbe beépíthető. Ám bátran kijelenthetjük, hogy nincs olyan horganyzott acélcső ma forgalomban, amely az összes kritériumot teljesítené.

A kivitelezők gyakorlati tapasztalatai

Hogy mennyire égető probléma a horganyzott acélcsövek használata, arra leginkább a gyakorlati tapasztalatokból lehet következtetni. Az egyik legnagyobb magyarországi kivitelező is küzd a problémával, szervizvezetőjük megosztotta velünk az egyik esetét. A kivitelezés Magyarországon, egy nagy szállodában történt. Az átadást követően másfél-két évvel tapasztalták az építők az első meghibásodást a horganyzott acélcsőből készült rendszeren (HMV, hideg víz, cirkuláció egyaránt). Az első hiba javítása során a kivitelező munkatársai még nem észlelték a komolyabb veszélyt, kijavították a csőszakaszt. Ezt követően - szinte óramű pontossággal ugyanabban a napszakban - megérkezett a következő hibabejelentés. A rákövetkező egy hétben számos alkalommal megismétlődött ez a jelenség. Nyilván ekkor már a kivitelezők tisztába jöttek a helyzet komolyságával, a tüneti kezelésen túl a hosszú távú megoldáson kezdtek gondolkozni. Vízmintát vettek a rendszerekből, két különálló, független labornak is leadták azokat vizsgálatra. Az eredmények azt mutatták, hogy a vízben nem mutatható ki olyan anyag-összetétel, amely a csővezeték meghibásodását okozná, tehát a csőhálózattal lehet probléma, melyet anyagvizsgálatnak vetettek alá. Megállapításra került, hogy a csővezetékek anyaga, valamint a horganyréteg vastagsága sem felelt meg a MSZ EN ISO 1461 2000 szabványban előírt, 55 µm vastagsági követelményeknek.

A vizsgálati jegyzőkönyv továbbá megállapította: „a mai bonyolult korróziós rendszerekben nem ajánlatos - főként meleg vizű rendszerekben - horganyzott acélcsöveket beépíteni, mert a cinkréteg előbb-utóbb elfogy, és a víz ebben az esetben nyílt acélfelülettel érintkezik, ahol gyors lefolyású korrózió alakul ki". Ezen kijelentéssel egybecseng Dr. Vargha Márta, az Országos Környezetegészségügyi Intézet Vízhigiéniás osztályvezetőjének véleménye: „A baktériumok szaporodásának visszaszorítása érdekében előírjuk az 55-60 °C-os vízhőmérsékletet, és ezek után a fémcsövek úgy kezdenek el lyukadni, mint a zokni".

Hogy miért tudott a „fiatal" rendszereknél előjönni ez a probléma, és a régieknél miért nem? Erre a válasz egyszerűen megadható: régebben vastagabb csőből, vastagabb horganyréteggel ellátott csőhálózatot építettek ki. Ezek a csövek később fognak majd kilyukadni, de előbb-utóbb ezek is el fognak fáradni, és tömegestől jelentkezhet a probléma. Időzített bombán ülünk, amely bármikor felrobbanhat. A jegyzőkönyv megemlíti még: „a horganyzás elsősorban a légköri korrózió megakadályozására alkalmas módszer" - magyarul: kerítésvasnak például kitűnő.

Ki fizet?

Egy szálloda esetében nagyon nehéz kicserélni a csővezetékeket, részint azért, mert a munkálatok következtében a HMV- és hidegvíz-ellátás szüneteltetése kiesést okoz a szállodának, másrészt a bontási munkálatok rendkívül bonyolultak. A 150 szobás szállodában a hideg- és a melegvíz-csővezeték került fel elsőnek a födémre, köré építették az elektromos vezetékeket, sprinklert, a légtechnikát stb. A legkorrektebb kezelés az lenne, ha a vezetékeket újratelepítenék, de ez időigényes és rendkívül költséges folyamat lenne, ezért keresni kellett az alternatív megoldásokat. A kivitelezők jelenleg vegyszeradagolók segítségével lassítják a korróziós folyamatot, az eredmény hét hónap alatt mindössze egy lyukadás. Érdekes kérdés, hogy kié a felelősség, ki fizeti a károkat? Nem lehet egyvalakit kiemelni, és mindent a „nyakába varrni". Komplex folyamatról van szó, mindenki hibázott a kivitelezés során. A törvényhozóknak pedig ideje lenne elgondolkozni azon, hogy a német és az osztrák példát követve, a tömeges meghibásodások hatására megtiltsák a horganyzott acélcsövek vízvezeték-hálózatba építését. A fent említett nagy kivitelező cég okult a hibából - ha a beruházó horganyzott acélcsöveket szeretne, a szerződésbe beleírják, hogy nem vállalják a következményekért a felelősséget.

Nemcsak rossz, drága is

Mindezeken túl anyagilag sem éri meg horganyzott acélcsöveket használni. A kereskedelmi forgalomban egyre jobb minőségű polipropilén műanyagcső kapható, valamint az ötrétegű csővezetékeknek is széles a palettája. Öszszehasonlításképpen készült egy táblázat (lásd lenti táblázat), ahol a különböző megoldások árait tüntették fel. A referencia, egy 39 szobás apartmanház esetében a munkadíjat 1500 forintos órabérben számolták, amely a magyar viszonyok között nagyon kedvezőnek mondható. A ráfordítandó munkaidő tekintetében a TERC rendszer adatait tekintették mérvadónak. Az adott rendszer költségeit polipropilén csővel, ötrétegűvel és horganyzott acélcsővel vizsgálták. Az anyagárban a legolcsóbb megoldás a PP csöves rendszer. Az ötrétegű cső volt a legdrágább, ennél valamivel olcsóbb volt a horganyzott acélcső. Munkadíj-oldalról, az időt figyelembevéve, az ötrétegű csővel lehetett a leggyorsabban haladni, utána a polipropilén következett, míg a horganyzott acélcső esetén a kiépítés ideje nagyon hosszú.

Összességében látszik, hogy az ötrétegű rendszer költségei az anyagárban, az idomokon „szálltak el", a horganyzott rendszer pedig a munkadíjon bukott meg. E tekintetben tehát a legjobb megoldás a polipropilén alkalmazása.

Forrás: VGF szaklap